Hattttalmas elnézéseket kérek minden kitartó olvasómtól, de egyszerűen nem ment mostanában, hogy még ide is eljussak.

Találtam ugyanis munkát! Hihetetlen, mi??? Reméljük, kitart sokáig, és jó is lesz :)

A kertem csodásan burjánzik, mihelyst lesz bőr a képemen (értsd: meg lesz kapálva) azonnal töltök fel fotókat :)

A krumpli a zsákokban alakul (idén ugyanis újra alkalmazom a "termelj krumplit zsákban" kezdetű túlélő játékot, ugyanis így nem a kertben foglalja a drága helyet.) A zöldbab kikelt, a retek már ehető, a spenótot szednem kell valamelyik nap, a saláta kinőtt berkeiből, a borsó lassan elvirágzik, és mindezt csodálatosan takarja némi gaz. Szóval zöldnek zöld. De valószínűleg ahogy hazaérek (értsd: ledolgozom a kis 24 órás műszakomat, utána elmegyek Mamiékhoz rendet vágni a burkolók után, majd sicc haza) fogom a kapát, és nekiesek a kertnek, ha lesz még annyi energiám. Muszáj lesz, mert a hagyma már lassan ki sem látszik a gazból, de sok más is érdekes képet kezd ölteni. 

Igazából nem a lustaság, vagy az időhiány az elsődleges oka a dolognak (és ez most nem üres kifogás, hanem nyafogás), hanem az, hogy nagyjából három héten keresztül felváltva zuhogott és esett. Mikor milyen kedve volt. Néhol jéggel is megkínálta a talajt, szerencsére hatott a fenyegetésem, és az én kertemet messzire elkerülte.

A palántákkal viszont idén nagyon nem volt szerencsém. Egyféle paprikából lett valami, semmi más nem maradt/nőtt meg. Hogy a mag volt rossz, vagy a föld volt túl olcsó (gyanítom, mert 25 kg volt 500 ft) netán nem megfelelő volt az ellátás (ez esetben az anyjuk kínját, mert még komolyzenei előadásban is rendszeresen részesültek) ezt már nem tudom. Jövőre remélem több szerencsém lesz, addig meg átbújom a szakirodalmat, hogy mi a fene bajuk volt a palántáimnak. Lehetséges, hogy ronda kirekesztőek voltak, és nem tetszett nekik a fejem. Ezeknél bármi megeshet. 

Rossz hírem is akad sajnos :(. Életem egyetlen kölyökmacskája, Bertalan tragikus hirtelenséggel eltűnt. Már egy hete nincs meg, remélem még, hogy előkerül, de vajmi kevés reményt fűzök a dologhoz. Úgy látszik, egy éves korára kimerítette mind a kilenc retúrjegyét, ami a macskáknak úgy általában jár. Erősen gondolkodom, hogy közelgő szülinapomra szerzek valahonnan egy kiskandúrt, de még filozófiai szinten mozog csak az ötlet, mert most sokat nem vagyok otthon (havi 10x24 órát) és biztosan magányos lenne szegény. Lehetséges, hogy még várok. Bár így már elég szenvedős a dolog, mert kutya híján is erősen kínlódok, de eddig Berci legalább ott volt. Most Ő sincs, így eléggé "állattalannak" érzem magam. Utálom, ha nincs senki, akit szeretni lehet... Kaptam ugyan tíz egész darab kiskacsát, de azok egyenlőre pengeélen táncolnak. Szó szerint. Egyrészt a legkisebb a legnagyobb rohadék (mint az már lenni szokott), másrészt rendben, hogy kacsa. Az állítólag nem azt jelenti, hogy finom, hanem hogy pocskol. Na, ez nem kifejezés. Fél óra leforgása alatt BÁRMILYEN önitatóból ázottra pancsolják az alattuk lévő szalmát/forgácsot (egyik sem vízhatlan, mint kiderült). Csináltunk nekik "karámot", amibe kivesszük őket, ha ott vagyunk, magas tálcába pedig kapnak vizet pocskolni. A karámon belül lévő 2 négyzetméter pedig kerek 10 perc leforgása alatt a Skót lápvidékre hajaz, a vizet 4x kell utántölteni, és az összes kacsa merő csatak csuromvíz. Mire is visszatesszük őket a száraz alomra, infralámpa alá, hogy megszáradjanak, mert ennyitől már biztosan kifáradtak. Aha. Nagy lótúrót! Tíz percen belül megint úszik bent minden. Szóval most azon gondolkodom, hogy vannak-e annyira édesek, hogy megússzák a kinyírást (egyenlőre igen), vagy tajgetosz-pozitívnak nyilvánítom őket, és soha többet nem jön kacsa a közelembe. Tányéron se.  A gond az, hogy imádom a kacsamellet finom ropogósra sütve.... Ez a tény pedig mindig önmérsékletre sarkall, de etetem őket rendesen, hogy előbb érjék el a tányérérett súlyt, mint az én türelmem határát. Amúgy édesek, de a Hápi kacsa című gyerekdal egy nagy humbug. Új haver.... Maximum a sütőben. De tényleg. 

Szóval aki kacsatartáson gondolkodik, annak üzenem, hogy maximum akkor, ha van egy kiszuperált gyerekmedencéje, meg minimum húsz mázsa faforgácsa. És esővize, mert ezek többet fogyasztanak, mint egy négytagú család fürdéssel együtt. Nálam legközelebb a kacsákat meg fogja előzni egy forgáccsal bélelt gyerekmedence, és egy asztalosműhely havi forgácsadagjának a beszerzése. Kacsa utána. :P

A leendő állatállomány többi része beszerzés alatt.

A képek meg feltöltés alatt.

Mindenkinek szép napot!