A dolog úgy kezdődött, hogy hazajöttem. Lehet, hogy nem életem legjobb ötlete volt, de már a fene se bírta tovább külföldön. Aki nem honvágyas, maradjon, semmi gond. De nekem nem volt már való. Valahogy elhittem, hogy érettségivel, két nyelv folyékony tudásával, kiváló számítógép ismerettel, és ezzel a mérvű kreativitással, és önállósággal, amivel rendelkezem, biztosan fogok munkát találni.
Találtam. Először dohánybolt. Hát, nekem nem magával a bolttal, hanem a főnökséggel voltak gondjaim. Mint szinte mindenkinek, aki nem megfelelő irányból közelít az emberek hátsó fertálya felé. Lásd, nem nyelvvel... Mivel én vagyok annyira büszke, hogy ilyen embernek maximum lábban érinteném a fent említett részét, nem is "váltam be". A vevők és a kollégák véleménye ugyebár irreleváns, hogy úgy mondjam.
Aztán jött egy recepció. Nem volt rossz, leszámítva, hogy előszeretettel bolondnak nézték az embert, és napi 3 órád csak az utazásra ment el. Mindegy, ugye válság van, nem volt vendég, és itt a lényeg: létszámleépítés. Sutty, megint nincs munka.
Én naiv, mert erre mást nem tudok mondani, besétáltam az arannyal szegélyezett, szent Munkaügyi Központba. Időpontot kaptam is hamar, már 12 nap múlva mehettem is regisztrálni. Hurrá. Elmentem. Az, hogy mit vártam, számomra is merő rejtély maradt, de nem ezt, az teljesen biztos.
Nagyon kedves Hölgy fogad, az időponthoz képest 75 perccel később... Semmi gond, végül is ráérek... Beviszi az adataimat, kapok egy kellemes kis papír könyvecskét, és egy mosolyt. Majd 3 hónap múlva jöjjek. Addig azért legalább két?! álláshirdetésre küldjem el az önéletrajzomat. Szerintem ennyire bután régen néztem. Kettő egészre?! Hű, úgy látom, egyesek tényleg hatalmas elszántsággal keresik a munkát. Bátortalan kérdésemre, hogy esetleg nekik nincs-e valami munkalehetőség a tarsolyukban, a Hölgy majdnem felnevet. Hát, az nekik nem igen akad. Furcsa. Pedig azt hinné az ember, hogy Munkaügyi központ, és nem Munkanélküli valami. De hagyjuk. Mint már tudjuk, én lenni naiv... Aztán rákérdezek, hogy rendben, ha már munkát nem tudnak adni, akkor esetleg valami képzésük nincsen netalán, hogy az ember könnyebben találjon munkát? Dehogyisnem! Az LESZ. Hogy miért csak lesz? Egyszerű. Mert minimum 3 hónapig munkanélkülinek kell lenned, hogy egyáltalán jelentkezhess, és akkor sem garantált, hogy mehetsz, mert azok vannak előnyben, akik régebb óta munkanélküliek, illetve idősebbek. Na itt már kicsit elgurult a gyógyszerem, és megkérdeztem, hogy ezt mégis hogyan gondolják. Csak azért, mert nem vagyok még évek óta munkanélküli, és nem vagyok 40 feletti, felejtsem el, hogy a regisztráción kívül bármit is alkot nekem a Munkaügyi központ. Hát jó. Inkább felálltam, udvariasan elköszöntem, és hazamentem. Csak találok valamit, gondoltam...
Aha, gondoltam én akkor! Most már kicsit más a véleményem. Minekutána 2 hónapja, és 8 napja kereken, hogy munkanélkülivé avanzsáltam, megváltozott a szám íze. Egyrészt nem túlzottan értem a hirdetőket. Amire tökéletesen megfelelnék, oda küldöm el inkább, de néha olyanra is, ami a "lehetséges" kategóriába sorolható. A végeredmény? SEMMI. Nagy nulla. Hiába van nekem tapasztalatom a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, vagy lennék tökéletesen alkalmas akár irodai munkára is. Semmi. A legszebb az egészben, amikor 154 kiküldött önéletrajzból, (teljesen precízen, leszámolva) pontosan nulla helyről jön vissza válasz. Az egyetlen, ahova eddig behívtak interjúra, fejvadászon keresztül jött létre, ott is közölték, hogy jaj de jó, értesítjük mindenképpen a jövő héten. Ez a jövő hét éppen két hete volt.
Igazából nem bosszant más, csak az ember belefárad abba, hogy a hirdetésekkel a következő a helyzet:
A: ha nem vagy "csökkent munkaképességű" = megvan minden végtagod, látsz, hallasz, nem vagy őrült... Akkor egyszerűen a jobb hirdetések fele kiesik. És ez nem vicc! Az adminisztratív, stb munkák 70%-ára megváltozott munkaképességű kollégát keresnek...
B: nem vagy hajlandó 50 ezerért, feketén, heti 6 napot 12 órázni. Ami a sima telefonszámos hirdetéseknél az esetek 70%-ban közölnek veled, amikor érdeklődsz.
C: A megadott telefonszámot egyáltalán fel sem veszik.
D: Az elküldött e-mailedre annyit sem reagálnak, hogy köszi, megkaptuk, majd szólunk, ha Te kellesz.
E: A hirdetés egyszerűen és 100%-ig kamu. Csakis azért van meghirdetve, mert muszáj. Közben már megvan rá az ember. Egyértelműen érzed a szövegből, amikor végigolvasod, hogy már a lábméretét is tudják az illetőnek.
F: Csodás bérezés, kedvesen tájékoztatnak, jajj de szimpatikus vagy, gyere interjúra.... Ahol is kiderül, hogy azonnal munkába állhatsz. Váltsd ki a vállalkozóit, és házalj (bocs, de nekem erre jobb kifejezésem nincsen) szerződésekkel, biztosításokkal, vagy akármivel.
Amikor pedig ezzel teliszalad a hócipőd, és valljuk be, kicsit feladod...Mert hogy a fenébe ne adnád fel, amikor minden azt sugallja, hogy a fenének sem kell a tudásod, a munkád?! Akkor jön az ember környezete, és közli, hogy
"-Valamit rosszul csinálsz!" Na olyankor van az, hogy szívem szerint sikítva kifutnék a világból. Hogy téééényleg?! Na ne mondd. Persze, rosszul csinálom. Nincsen három szakmám, amiből válogathatnék.
A következő kedvencem:
"-Tanulni kell!" Persze. Mihelyst valaki megmondja, mégis miből. Egy átlagos, használható tanfolyam 2-300 ezer Ft. Munka nélkül?! Baromi tehetséges lennék, ha ez sikerülne.
Mindösszesen arra akarom felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy az, hogy tudod, nem elég! Hiába tudod, hogy mennyire nehéz munkát találni, mert hát mindenki ezt mondja.... NEM TUDOD! Fogalmad sincsen, milyen érzés, amikor hónapokon át minden reggel reménykedve nézed a postafiókod, és üres. A szokásos spameket nem számítva. Amikor olyan helyre küldöd el az önéletrajzod, amit rád szabtak. És semmi válasz. Heteken, hónapokon át. Ha nem talál állást valaki hamarosan, akkor nem lesz pénze, azt hiszed? Sokkal többet veszít. Az önbecsülését. Meg a hitét. És azzal, hogy segíteni próbálsz neki, nem lesz jobb. Még szarabbul érzi magát. Minden munkakeresőnek vannak mélypontjai, és ilyenkor szerintem nyugalom kell. Mert saját magát kell megtalálnia, a saját hitét, a saját önbecsülését. És a legkevésbé arra van szüksége, hogy közöld vele, hogy rosszul csinálja.
Bár, mindenki másmilyen. Én, személy szerint jelenleg élem a mélypontomat, és baromira idegesít, amikor valaki segíteni próbál. Ha azzal, hogy eszébe jut valaki, aki tud munkát, vagy lát egy jó hirdetést, azzal nincs baj. A baj ott indul, hogy: "- Majd én segítek, biztosan rossz az önéletrajzod..." Igen. Biztosan rossz. Nincs benne 5 év szakmai gyakorlat, még két ütős szakmával.
Ismerem már ezt az állapotot, elmúlik. Elég hamar. Majd nemsokára nálam is tavasz lesz, kisüt a nap munakeresési téren is, és minden kerek lesz. Újra lesz munkám.
De addig ezt az egész munkakeresősdit most egy ideig betolom a fiók mélyére. Elküldöm a kis e-mailjeimet a jónak ítélt helyekre, és utána bezárom a fiókba. Nem foglalkozom vele már aznap. Eleget rongyolódtak már az idegeim, most picit elég volt.
Megyek, keresek egy napsütéses helyet, és elszívok egy cigarettát. Vagy megkeresem a kedvenc macskámat, és meggyúrom :) Bármit, de arra ma már nem fogok gondolni, hogy "jajjj, miért is nincs munkám?" Lesz. Addig meg...Van egy nagyon-nagyon hosszú hétvégém... :)
