Mindig is szerettem a vendéglátást, a családomban is akadtak, akik hosszabb távon űzték e mesterség valamely "vállfaját". Én sosem voltam vendéglátós, nem is tanultam annak. Ám valahogy egy szálloda recepcióján találtam magam. És tetszett! Eleve szeretek emberekkel foglalkozni, még ha néha irtózatosan bosszantóak, vagy meglepően faragatlanok is tudnak lenni. Ennek ellenére szeretem Őket. Minden vendéget együtt is, külön is. Ha az ember egy kicsit figyel, rengeteg álarc mögé lehet belátni. Van, aki engedi, van, akinél magadra / barátra / rokonra ismerve tudsz a reakciók mögé tekinteni. Hihetetlen jó tapasztalatot ad, ha semmi mást nem csinálsz, csak figyeled az embereket. Biztosan nincs még egy ilyen érdekes teremtmény ezen a sárgolyóbison. És ezt a sokféleséget némi optimizmussal fűszerezve, rózsaszín szemüvegen át nézve csakis imádni lehet!

A következő kis írás az általam „beskatulyázott”, alapvető vendég típusokat sorolja fel. Ha magadra ismersz, rá se ránts! Nevetni magunkon is ér! 

Főbb vendégtípusok:

 1.típus: Az álomvendég- Sose/régen nyaraltam, nekem minden tökéletes.

Semmi problémája a mikrózott étellel, nem reklamál, mindenkihez van egy kedves szava, mosolya, még a szobaasszonyokhoz is. Annyira félve kér a recepción hajszárítót, amennyire csak lehet. "Nem gond, ugye, hogy itt vagyok" arccal meri megkérdezni, mikor is lehet a wellness részleget használni. De tényleg csak, ha nem gond. A jacuzzi környékét feltörli maga után, nehogy a szobaasszonynak miatta kelljen dolgozni. Probléma nincs vele, még a szobájában motoszkáló egérrel kapcsolatban is csak annyit jegyez meg, hogy egyik rokonánál vannak ám elhozható kiscicák!

 2.típus: A laza- Tényleg pihenni jöttem...

Na, ez a típus az, akinek azért nem minden mindegy, de jópofán veszi az akadályokat, nem ragaszkodik az óramű pontossághoz, ha valamire pár percet várni kell, mosolyogva teszi. Laza, simulékony, látszik rajta, hogy jól akarja magát érezni. Ha nem ízlik a vacsora, fogja magát, és mosolyogva keres a környéken egy másik éttermet. Távozáskor kedves, derűs, minimum közli, hogy soha nem érezte még ilyen jól magát. Imádnivaló egy vendég.

3.típus: Az agyonhajszolt- Idegbeteg vagyok, segítsetek!

Ez a típus már bonyolultabb. Általában 3-4 napra érkezik, látszik rajta, hogy alapvetően nem rossz ember, de a végletekig van feszítve minden idegszála. Általában középvezetőként dolgozik valahol. Első nap, érkezéskor rettenetesen bunkó, akadékoskodó, ám ez az idő előrehaladtával mosolygással gyógyítható. Ha az ember elkapja egy jobb pillanatában, és beszélgetni is hajlandó vele, a végén egészen kedves lesz. Ahogy múlnak az órák, veti le a terheit, és mosolyogva, kedvesen, kiegyensúlyozottan távozik. Utolsó nap már ő keres téged, hogy beszélgess vele. Az érzéseire viszonylag kevesen kíváncsiak valószínűleg. Szerintem nagyjából senki. Amikor erre rájössz, a sajnálaton kívül a legjobb, amit tehetsz, ha érdeklődve, mosolyogva végighallgatod. Mire hazaindul, egészen emberivé válik.

4. típus: A felsőbbrendű- Nagyon felsővezető/főnök/rettentő sok pénzem van...

Akadékoskodó, lekezelő. Ha szerencséd van, és az elején éreztetni tudod vele, hogy azért nem vagy a lábtörlője, akkor egészen kezelhetővé válik, és megtart egy bizonyos határt a lekezelésben is. Ha nincs szerencséd, vagy nem vagy elég erős egyéniség, akkor végigbőgöd a munka utáni estéidet, annyira ki tud készíteni. Ó, és ez is a célja! Egyszerűen éreztetnie kell, hogy ő valahogy felsőbbrendű. Egy megoldás létezik: ahisztijeit nyugodtan, mosolyogva kezelni, a problémáit megoldani, illetve felajánlani, hogy ha nem ízlik neki a kaja, mutatunk ám valahol egy másikéttermet. A szobák között általában válogatni szokott, érdemes többet megmutatni. Minimum kétszer költözik. Per nap. Valamivel mindig gondja van a szobában. Az egyik túl meleg, a másikban nem elég erős a fűtés, a harmadik messze van a jacuzzitól, és TŐŐŐŐŐLE nem várhatja el senki, hogy fürdőköpenyben tegyen két lépést. Nem is. Mosolyogva felajánlod neki, hogy a wellness részlegben található öltözőig teljes lelki nyugalommal lefáradhat ruhában is. A masszőr meg akkor sem fog éjfélkor bejönni, ha ő az Atyaúristen. Ez a fajta vendég szerencsére ritka, de ha mégis kifogod, megfelelő lélekjelenléttel meg kell húznod a határt az elején, mert különben WC papírként végzed nála. Többször használva.

Ezek a típusok természetesen csak egy recepciós szemével vannak ennyire elkülönítve, az átlag vendég az első két kategóriába tartozik. Az utolsó csoport viszonylag ritka, a vendégek kb. 1%-a tartozik ide. Ahol meg baráti társaságok, üzleti csoportok jelennek meg, ott szinte semmi gondod nincsen. Mindig akad 1-2 akadékoskodó, de ezt a társaság tagjai megoldják egymás közt, és lehűtikaz illetőt. Általában nincs velük semmi dolgod, maximum a kéréseiket kell teljesíteni.

Még egy vendégtípus van, ez azonban általában csak borvidékek táján kerül szem elé. Az átlag szállodában szerencsére kevés van.

Ezeket én úgy nevezem, hogy az ittas csoport.
Van aztán több alfaja a csoportnak, a kedvencem a középkorú hölgyvendég. Nagyon előkelő, az összes haja szála rendezett, körme lakkos, sminkje tökéletes. Míg el nem mennek a társasággal pince látogatni. Lehetőleg másik pincészethez, mert akkor még haza is kell vánszorogni. Az illető társaság megjelenik olyan 11-éjfél körül, a férfiak rettentő humorosak, nagyon erősek, és borzalmasan okosak. Tulajdonképp a világot is simán megváltanák, ha valaki hajlandó lenne meghallgatni őket. Jobb esetben rád hárul ez nemes feladat. Az illető hölgyön ekkorramár semmi nyoma a csodás pedáns megjelenésnek. Jobb esetben valamelyik férfi hozza karban, és esetlegesen félájult, szája kék a bortól, és nemigen tudja, hogy hol van. Kuncogva tűri, hogy a szobájába vigyék. Rosszabb esetben még lábon érkezik, kezében egy több ezer forintos borral, amit igéző módon üvegből fogyaszt. Már a foga is kék, amit konstatálsz, amikor a pultnak támaszkodva kedvesen rád mosolyog. Aztán feltámolyog a lépcsőn "Neeem keeeesegíttteeeeenniiii, hagyjatok" megjegyzéssel, a közepe táján négykézlábra ereszkedve, miközben te erősen ajánlgatod, hogy van lift. A férje közli, hogy az nem jó, mert a liftben hányni szokott. Akkor nincs lift. Elromlott. Nagyon. Csak lefelé közlekedik. Felfele nem tud menni.

Aztán vannak a spicces vendégek között a fiatal srácok. Szintén nagyon okosak, ügyesek, erősek. Megtoldják még eme csodát azzal is, hogy képesek órákat a pultnak támaszkodva "macsósan udvarolni", miközben te kétségbeesetten igyekszel jelezni, hogy dolgozol. Már a jövő heti munkádat is megcsináltad, annyira dolgozol. Lerázhatatlan. Óvatos, puhatolózó kérdésedre, hogy nem volna-e jobb, ha felmenne, és aludna, nem is reagál, vagy közli veled, hogy Ő nagyon bírja ám az éjszakázást is és az alkoholt is. Ennek a típusnak teljesen mindegy, hogy csinos lányka ül a pultban, vagy a hétfejű sárkány öreganyja. Nála mindenki szép. Legalább a bortól. Másnap reggel, ahogy meglát, elkezd kerülni, mint ördög a szenteltvizet, és láthatóan ég a feje. Ha odasettenkedik a pulthoz valamit kérni (némely esetben bocsánatot) akkor kedvesen megnyugtathatod, hogy nem vetted ám komolyan éjszaka... Ekkor nagyon meglepődik, de láthatóan felderül a képe. Estére megnyugszik, de egy kortyot sem iszik, és tüntetőleg 9-kor fekszik.

Nos, magadra ismertél valahol? Na, valld be szépen! Nem szégyen az…

Persze, azt meg én vallom be, hogy sokszor a szállodai személyzettel sem egyszerű! Nem gépek dolgoznak ugyanis itt, csak egyszerű emberek. Ugyanúgy lehet rossz napjuk, lehetnek fáradtak (általában a dupláját dolgozzák óraszámban egy átlag irodai dolgozónál) és lehet, hogy csak egyszerűen emberek, és szerepet játszik náluk a szimpátia is. (amit én személy szerint hatalmas hibának tartok ugyan, de többéves erőfeszítésembe telt nekem is, mire leszoktam róla, hogy az első benyomás rabja legyek. Ezért nem is török pálcát senki felett, aki ezt teszi. Csak halkan megjegyzem, hogy lehet másképp is…)