Most egy nagyon kényes téma kívánkozik ki a tollamból: az állatvédelem, állatkínzások, túlszaporítások, szaporítók...

Sokan lesznek, akik nem értenek egyet vele, de ugye, mint tudjuk, a vélemény olyan, mint az ember segge lyuka...

Na ez ide is érvényes, mert ez az ÉN véleményem.

Ott kezdeném, hogy baromira elegem van abból, hogy ebben az országban semmire sincsen pénz (kivéve egy hihetetlenül vékony réteget, de róluk most ne beszéljünk, mert a következő téma -tisztelet a kivételnek- őket hatja meg a legkevésbé.) Nincs pénz....Millió egy állatvédő szervezet, állatmenhelyek, hobbisták léteznek, akik szívüket-lelküket, utolsó vasukat kiteszik, ha egy állat megmentéséről van szó. Nekem magamnak is van olyan ismerősöm, akiről tudom, hogy két napig nem evett, mert tankolt inkább, és elhozott egy kutyust egy borzalmas helyről... Sok az ideiglenes befogadó (de valahogy mégis mindig kevés a férőhely). Rengetegen próbálnak erejükön felül segíteni. Ám még több a közömbös ember. Az olyanokról beszélek, igen, akik az ivartalanítást letojják. Szép széles, és magas ívben. Ugyanis ott indul a gond. Számoljunk egy kicsit! Vegyünk egy falut (mert úgy könnyebb számolni) 100 házzal. Mari néni kap egy kutyát, amit Béla bácsi szintén beazonosíthatatlan fajtajegyekkel megáldott kutyája felkoppint. Nofene. Születik 6 kiskutya. Szétkapkodják őket, mert még senkinek nem volt kutyája a faluban. Népboldogság van, ivartalanítás nincs. Továbbra sem. Szóval a faluban immáron 8 kutyus örömködik az életnek, amiből (jóindulatú) példánk szerint 3 a szuka....A 3 szuka évente ellik egy 6-os almot... Ez évente 18 kutya. Amiből további, teszem azt 8, tovább szaporodik. Aki nagyon jó matekból, levezetheti, a többiek higgyék el nekem: ez a szám azt jelenti, mivel hatványozódik, hogy a harmadik-negyedik évben a kutyák száma ütögetni kezdi a 200-at. Valahogy a falu besokkal kutyusból. Nem kell több. És itt fog bekapcsolódni az, hogy neeeeeeeeeem, dehogyis ivartalanítjuk! Az állatdoktor azt mondta, 6000... Annyit meg még a gyerekre se kőőőtöttek soha... Nemám a Bodrira! Megoldás (szerintük): 

A: agyoncsapkodni ami nem kell, merezabüdösmorzsi már megint felcsináltatta magát....

B: elvinni valahova, oszt kidobálni, ugyanazon okból, mint a fent említett.

Nomármost, azért szögezzük le, hogy az első verzió a kőkemény állatkínzás, mely a jelenleg hatályos (ám véleményem szerint még mindig nem eléggé szigorú) állatvédelmi törvények alapján vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. (szerző megj.: KEVÉS!)

A második verzió egyenes következménye pedig a kóbor kutya. Ami több szempontból nem a legjobb. A vadászok  "tönkreteszi a vadállományt" verziójára most nem annyira térnék ki, mert ők is. Tisztelet a kivételnek, ugye, amelyiknek eljut az agyáig, hogy ha medvét látok, "tánnemlövömki", mert gyanús, hogy védett. Az pedig tény, hogy egy farkaskutya, ha elvadul, pillanatok alatt lezsarolja a vadállományt, mert olyan szintig hangtalanul, esetleg ha többen vannak, tökéletesen egyenes vonalban hajt, hogy a vadnak az őzig bezárólag konkrétan semmi esélye. Ilyen esetben megérteném, de nem teszem. Kábító lövedék is van a világon, és utána állatvédő szervezetek. A gazdi lábánál sétáló kutya kilövését pedig azonnali tarkólövéssel jutalmaznám.

A kóbor kutya egyenes ági következménye leggyakrabban a sintértelep, azaz a gyepi. Ahol a kutya gazdájára várnak egy darabig, esetleg ha nagyon kedves, szép, esélyes, akkor valami állatvédő szervezet kihozza, (amire az interneten gyűjtenek, mert naná, hogy arra sincs pénz) és új gazdiját keresi. A szerencsés. A nem szerencsésnek lejár az ideje, nem viszi ki senki, hopp egy szuri, altatás. Mitől valószínű, hogy egy kutya nem szerencsés alkat? 

- öreg

- beteg

- fekete (nem vicc!)

- nagytestű

- nem elég cuki-muki az ábrázata

Persze, vannak azok a mázlisták, akiket Szent Péter nem akar a közelében látni egyenlőre, és valami csoda folytán ezen tulajdonságok ellenére kap még egy esélyt. A többiek megtérnek az égi csontokkal szaladgálni, és a felhők szélét rágcsálni. 

Aki állatmenhelyre kerül, az már a szerencsésebb kategória, mert ott - a kirívó kivételektől eltekintve, amit most szintén nem említenék, mert az 1%-okat lenyúló, adományokat bezsebelő, és közben semmit sem tevő menhelyekről külön cikket lehetne írni- nem altatnak. Ott szeretik, vigyáznak rá. És gőzerővel keresik neki az álomgazdit. Akkor is, ha nem kölyök. Akkor is, ha nem szép. Mindent megpróbálnak megtenni értük. Emberfeletti erővel képesek küzdeni egy-egy kis életért. Na, Ők az ANGYALOK. Így, csupa nagybetűvel. Akik nem alszanak, alig költenek magukra, mennek, mentenek. Ez az életük. És hiszem, hogy Ők ezt még sokszorosan fogják odafent visszakapni. Ha létezik a Mennyországban fullextrás apartman, na Ők oda kerülnek. A mentettjeikkel együtt, a végtelenített kanapéra. Csak, sajnos Ők kevesen vannak. Kapacitásuk véges. Az ideiglenes örökbefogadóknak is. Bizonyos mennyiségű állat elfér, azon  felül többnek egyszerűen nincs hely. Sok helyen a kapacitás 50 kutyus. Na, ott 80-90 felett már tényleg azt mondják, nem fér több. És szívszakadva teszik. Ők nem egy százalékokból élnek, hanem adományokból. Sokszor abból se. A saját pénzüket felemészti a rengeteg étel, gyógykezelés, számlák. És olyankor marad a reménytelenség, a sírdogálás. Aztán persze, mivel a Jóisten szereti az ANGYALOKAT, küld valakit... Aki segít. Aki örökbe fogad, aki enni visz. Aki csak együtt érez, és segíteni próbál. Na ők a segítő angyalkák :) Akikből, hiába mondják, hogy áááá, nekem nem lehet, előbb-utóbb ideiglenes lesz. Aztán ANGYAL. 

Én már várom azt az időt ezen a Földön, amikor mindenki egy kicsit ANGYAL lesz. Amikor felfogják az emberek, hogy ivartalanítani  KELL a kedvenceket, akármennyire édesek a kölyökállatok. Amikor a szaporítók belefulladnak önnön mocskukba. Amikor az országutak széle nem lesz tele kidobott kutyákkal. Amikor az állatkínzók eltűnnek  a Föld színéről. Amikor, ha kutyát ígérek a gyereknek, előbb megtanítom felelősséget vállalni, majd kéz a kézben kihozunk egyet a menhelyről. Nem, nem veszünk cukimuki kölyköt, aki 4 hónap múlva a telepen találja magát, mert nagyobb lett, mint gondoltad. Nem Ő tehet róla. Amikor a menhelyek üresek lesznek, és az ANGYALOK a jól végzett munka utáni édes semmittevéssel tölthetik az idejüket... 

Ha ez megtörténik, én keverem az első koktélt, ANGYALOK :)

Addig pedig marad a napi szintű mérgelődés, sírás, és tehetetlenség-érzés nekem is... És a remény.